Már gyerekoromban nagyon megszeretem az állatokat, főleg a kutyákért voltam oda. 10 éves lehettem mikor megkaptam az első kutyámat. Sajnos a sors nem volt kegyes hozzám, mivel 5 év alatt 3 kutyám hagyott itt minket és költözött az örök vadászmezőkre.

15 évesen kaptam az első szetteremet ő volt Rocky, aki 10 évig volt hű társam.
3 hónapig bírtam kutya nélkül.

Ekkor olvastam a hirdetést az újságba hogy gordon szetter kiskutyák eladók. Aput könnyű volt rábeszélni,hogy vegyük meg. Nagy meglepetést szerzett, mikor egyik nap jöttem haza a munkából és egy kiskutya fogadott – ő lett Pedró. Ajánlották, hogy próbáljuk elvinni kiállításra mert milyen szép nagy lett. Első kiállításán kitűnőt kapott, aztán a 2-on már fajta- és csoportgyőztes lett.
Ekkor határoztuk el hogy veszünk neki egy párt. Így került hozzánk Vénusz. Őt már tudatosan választottam. Nagyon jó vérvonalból, angol import ősöktől származik.

Mivel nemcsak a küllem érdekel, ezért természetesen mindkét kutyám (Pedró és Vénusz) is diszplázia szűrtek.

Mindkét kutyámmal iskolába jártam, Pedró le is vizsgázott. Vénusznak már nem volt lehetőségem, mivel közben terhes lettem a kislányommal, Mercivel. Ő is egy nagy állatbarát. Mindkét kutyám imádja a lányomat. Persze a vonzalom kölcsönös!
2005-ben megszületett az első alom, melyből Vénusz 12-ből csak 6-ot nevelt fel sajnos, ám őket féltő gonddal ápolta. Mi is igyekeztünk a legjobb tudásunk szerint tartani a kicsiket és igazán jó gazdihoz adni őket.
A gyerekkori álmom így valóra vált, hiszen van két “szuper” kutyám, akiket szeretek.
Nálunk a kutyák igazi családtagok, nagyon emberközpontúak. A kislányom velük együtt nő fel, s remélem, hogy így korán belevésődik az állatok iránti szeretet és tisztelet.
A jövőben szeretnék komolyabban foglalkozni a gordon szetterekkel mind kiállítási mind tenyésztési szempontból. Ezért is örülök, hogy vannak olyan kutyás barátaim, akik szakmai tanácsokkal segítik elő ezt. Köszönöm Lüley Edit!